A könyvtár tartalomjegyzéke rajta van az Internet-en "Könyvtár" al-cím alatt!

Le lehet tölteni az egyéni gépek XL programjával.

2021 Március 15 – MELBOURNE!

          A helyi közönség megemlékezett az 1848-as Magyarországi eseményekről. A műsor kiemelkedő száma volt az EXADNI énekkar („young voice of Melbourne” – vagy inkább magyarul a Kodály énekkar) Ez a híres énekkar bejárta a világot, Magyarországon is szerepeltek. A fiatal énekesek között a Világos István unokája is szerepel, - tanította az ausztrál tagságot Kodály módszerrel énekelni.

Magyarul is előadtak több dalát Kodálynak a híres magyar zeneszerzőnek. Nagy siker volt.

            Részletes ismertetés a műsorról az mhtv – Március 15 részén megtekinthető.

______________________________

Szomorú szívvel közöljük, hogy Solymossy Kálmán, a híres balett mester, táncos és tanár

2014 Augusztus 23-án Ausztráliában visszaadta lelkét termetőjének!

            Will Mrongovius, aki a volt feleségének Elizabethnek, - aki pár éve halt meg, - testvére irt emlékeztetőt a Sydney-i és a Melbourne-i újságokba – amit itt egy az egyben közlök az olvasókkal!

Balett pionír (úttörő – indító) aki felvirágzást hozott a helyi színpadokra

Kalman Solymossy

Balett dancer and teacher

17-10-1929 – 23-8-2014.    

Solymossy Kálmán a híres és befolyásos balett táncos és tanár elhunyt 84 éves korában Melbourneben. Mint a Budapesti Állami Operaház szólótáncosa szerepelt 1956-ban – és mint sok honfitársa elhagyva otthonát 1958-ban jött ki Ausztráliába.

Tokajban, Magyarországon született, Kálmán a Magyar Állami Opera Akadémiáján végzete tanulmányait magyar és orosz balett mesterek vezetésével. Ezek között volt a híres Harangozó Ferenc, Nádassy, Vojnonen, Messerer és Zaharoff párat említve.

A gyors felemelkedését mutatja az, hogy már 1949-ben, mint szóló táncos szerepelt – és kinevezték Nádasy Ferenc segéd-tanítójának.

1955-ben megalakította a saját balett szervezetét – Mátra Balett néven, Magyarországon. Ekkor már észre lehetett venni a tánc-összeállító (choreographer) képességét, olyan számokkal, mint a Romeo és Juliett, a Raveli Boleró és a Scarf.

            1956-ban Kálmán részvett a forradalomban, ami miatt, hogy elkerülje a fenyegető letartóztatást Ausztriába menekült. A nagy törés a művészi pályáján nem akadályozta meg abban, hogy tovább dolgozzon a modern balett tánc és tanítás terén. 1956-ban, Bécsben a Rockerfeller Trust Fund segítségével megalakította a Frele Ungarische Kammer Ballett csoportot – ahol ő volt a balett mestere a Sissy film összeállítója – amiben Romy Schneider volt a főszereplő.

            Amikor 1958-ban emigrációba jött Kálmán, úgy mint a háború utáni bevándorlók, akik a művészet és zene képzetségük miatt úgy Kálmánnak is nehézségeik voltak. Mielőtt elindult volna, a Bécsben szolgáló ausztrál hivatalnokok nem sok jóval biztatták a munkavállalás szempontjából, mert ide inkább az egyszerű munkások kellettek elsősorban. Amikor megérkezett Melbourne-be csak nagyon kevés munkát talált a balett világban. A 7-es TV csatornánál dolgozott és táncolt, majd 1960-ban ő volt a fő-táncos a Winifred Atwell ausztráliali körútján.

            1962-ben alakította meg a Solymossy Balett & Music Akadémiát. Nem telt bele sok idő, a legnagyobb balett iskola lett itt Ausztráliában. Victoria területén nem csak Melbourne külvárosaiban de vidékeken is volt iskolája. Elizabeth Mrongovius csatlakozott hozzá, mint táncos és segítőtárs – tánc és ruhatervezésével segítette az előadásokat. Mind ez a vállalkozás semmi állami támogatás nélkül történt. Maga Kálmán sok energiával rendelkező egyéniség volt, 1964-ben a Hungarian Art Festival vezetője volt, A fehér szarvas The white Elk balett előadást több mint 7000 néző ünnepelte.

            A vállalkozás neve megváltozott az Australian Balett Comique mint új vállalat több előadást, rendezvényt adott elő a helyi színházakban, többek között a Comedy Theatre-ben és a Palais-ben, ami St.Kildá-nak egyik legnagyobb színháza volt. 1979-ben a Year of the Child alkalmából az Australian Balett Comique 40 gyerek részvételével Európai úton voltak – 68 előadáson vettek részt, Németországban, Dániában, Hollandiában, Belgiumban és Svájcban. Kálmán és Elzabeth, akit feleségül vett 1984-ben tíz évig Európában maradtak – balett táncot tanítottak.         

Amikor visszatértek Melbourne-be, Kálmán elnöke lett az Ausztráliai Magyar Magazin TV Asszociónak – és mellette a 3ZZZ Magyar nyelvű rádióban is közre működött. Ezeket a munkákat is közösen végezte feleségével Elizabeth-tel, aki 2012-ben meghalt.

            Solymossy Kálmán minden nehézségek ellenére is nagyon szépen beleilleszkedett és belekapcsolódott az itteni, Ausztráliai életbe, és élet teljesítménye nagyban hozzá járult az itteni kulturális élet kialakulásában.

Halála alkalmából az egyik volt tanítványa azt mondta: „Egy táncos nagy tehetséggel és előre látó képességgel. Vállalkozásaiban sok-sok fiatalnak adott tánctehetséget és a jövőjükre nézve okos segítő tapasztalatokat. Nagyszerű tanító volt, kedvessége és odaadó tulajdonsága – segítőkészsége másakon kimagaslóan kiemelte a közösség emberi közül. Jó visszagondolni, emlékezni rá!”

Will Mrongovius, Solymossy’s brother-in-law, was assisted by his brother Robert Mrongovius. Az eredetit fordította magyarra Szeverényi László, - Ausztráliai Kisújság.

Solymossy Kálmán és a Melbourne-i sikeres kezdet....

Aki itt volt Melbourne-ben az 50-es évek végén és a 60-as évek elején tudják igazán Solymossy Kálmán megjelenését Melbourne-ben. Hosszú idő telt el azóta, sok minden történt vele és velünk is, akik ismerték őt, és ezekről a kezdő évekről szeretnék megemlékezni, melyek nekem és sok más honfitársamnak felejthetetlen emlékeket adtak.

Aki szeretné tudni Kálmán élettörténetét, az üsse fel a két nagy könyv lapjait, - AUSZTRÁLIA ÉS ÚJ-ZÉLAND MAGYAR VILÁGA – (302-304 lapok) és a MAGYAROK A NAGYVILÁGBAN – Akik által előbbre haladt a világ (267 oldal) rögtön tiszta képet kap Kálmán fiatal és még magyarországi és utána a külföldi – főleg Ausztráliában folytatott táncos és tanítói működéséről.

Én csak azokat az éveket szeretném felidézni, amikor Kálmán ideért Melbourne-be és magával hozta a magyar érzést és tánc-kultúrát, amit átadott az itteni, már emigrációba élő (régi magyarok gyerekeinek) és az újonnan érkezett, még a forradalomból éppen hogy szabadult – (új magyar) fiataloknak.

Jómagam és sok jó barátom Kálmánt a Richmond-i Magyar Házban láttam meg először, tanítani a fiatal lányokat a ...lefelé folyik a Tisza....című lánytáncra. A Magyar Ház volt akkoriban a központ, mert mint új emigránsok a nyelv és kapcsolatok miatt – oda fűzött mindenkit, aki társaságot keresett. Amikor Kálmán el kezdte tanítani a Karádi rezgőst – a lányok egyedül „rezegtek” – és akkor Kern Feri-bácsi kérésére, - hogy csak fogjuk meg a lányok kezét, hogy ne rezegjenek egyedül – mi a fiuk is beálltunk. Ennek az lett a vége, hogy heteken, hónapokon keresztül oda járt – először csak egy kis csoport, amiből nagy csoport lett – és végül olyan eredményes volt Kálmán tanítása, hogy sok szép műsoros estet tudott a társaság előadni. Akkor volt a neve a csoportnak BUDAPEST Magyar Balett Színház. Az előadásokat természetesen kiegészítették a már szólótáncos egyéniségek, akik Kálmán Balett iskolájában táncoltak – és fiatal tehetséges gyerekek is.

Az első komoly színpadi szereplés a Fitroy-i Town Hall-ban volt – persze nagy sikerrel, ami felvillanyozta a részvevőket és magát Kálmánt is. Tánc lett a résztvevők, majdnem mondhatni elmaradhatatlan feladata, nagyon sok időt és fáradságot követelt. Több helyen – vidéki városokban is – volt előadásunk, mindenhol nagy sikerrel. A legnagyobb siker azonban a Prahran-i Town Hall-ban volt – 1960. Márciusában volt, amiről leírom a még megmaradt újságcikk részletét, amit a helyi újság hozott le:

„Szép esténk volt...

Valóban szép esténk volt Melbourne-be szakadt magyaroknak; élménnyel hevüléssel és meghatódottsággal teli órák, melyekre oly rég vártunk, hogy lassan már le is mondtunk róluk. Sok mindenről mondtunk le már és hogy most egy varázslattal egy töredékét hirtelen visszakaptuk, kicsit elkábultunk, kicsit megrészegesedtünk és egy kicsit szégyenkezünk is lemondásaink kishitűségén.

Erről az estéről, a „Budapest” magyar balett társulat műsoráról beszámolni, több mint újságírás, nekünk sokkal több, és úgy érezzük túl kell lépjük a beszámolók szabályos kereteit, ha nem csak tudatni, de éreztetni is akarjuk mindazt ami történt.

Zsúfolásig telt nézőtér előtt Erkel palotására nyílott szét a Prahran-i Town Hall vörös bársony függönye. Negyvenhat tagból álló együttes párjai színes, korbeli öltözetben kezdték el a büszke, tartózkodó, de mégis könnyed hagyományos táncnak lépéseit. A színpad kissé szűknek bizonyult és nem engedte kibontakozni a teljes hatást, ez azonban semmivel sem csökkentette a harmonikusan összehangolt szépségét és a szám nagy sikert aratott.

A nyitó után simán, nagy változatossággal peregtek a követő számok, szám szerint húsz, melyek részletes ismertetése külön oldalt igényelne. A nézők és a közönség közti közvetlen hangulat Pálfis Mária és Farkas János „Keszkenő táncával” vette kezdetét és a teljes együttes „Karádi rezgősével” szinte átforrósodott.

Nem csak a tánc szépsége, annak gonddal és szakértelemmel kidolgozott legapróbb részletei ragadták magukkal a nézőt, de az a tűz, vér és átérzés, melyről már azt hittük kihalt, kiszáradt az idegen vénák közti lüktetésben, különösképpen az itt felnőtt ifjúságunk ereiben. Csodálatos mély élmény volt annak szemünk előtt lebegő, lüktető bizonysága, hogy mégsem.

Minden számukat ismételni kellett és a „Fergeteges” A „Kapuvári Verbunkost” a „Sárközi háromugrós” oly fergeteges tapsot váltottak ki, amelyet a tisztes városházi terem még aligha hallott. (Itt jegyzem meg, hogy Kálmánnak háromszor kellett eltáncolnia a Verbunkost, amit soha az előtt vagy utána nem láttam, se hallottam az óta, – színházi, vagy tánc előadások alkalmából! – a fiúk pedig lelkesen táncolták a kísérő aláfestést!)

A népitáncok átforrósult hangulatát klasszikus szépségű balett számok fokozták!

A tánccsoport a finálé befejező száma után!  

A szóló táncosok művészi munkájából a legkiemelkedőbb Pálfia Mária és Farkas János. A Debussy; Clair de lune-jére táncolt kompozíció volt, melynek újszerű és eredeti elgondolását és mondanivalóját tökéletes művészettel fejezte ki a pár.

Bíró Viktória és Solymossy Kálmán, Csajkovszkij örökéletű „romeo és Julia” szimfonikus költeményére készült tánca csodálatos finomsággal adta vissza a fájdalmas szerelmi vergődés halálveszéllyel töltött perceit. Ugyancsak ez a pár mutatta be a Farkas János és Mersits Lajos közreműködésével a „Magyar Forradalom” tánc-költeményt, melynek drámai értékét mi sem bizonyítja jobban, hogy többszöri látása után is ugyanoly mély megrendülést váltott ki nézőiből.

A táncosok műsorát Futsek Katalin és Sennit László művészi énekszámai színezték. A műsor egyetlen ausztrál szereplőjének Robert Wilson-nak nagy elismeréssel dózott a hálás közönség briliáns zongora szólójáért valamint az énekesek kíséretéért.

Ezek voltak a „nagyok”, kiket rangsorban követnek a jövő ígéretei: Lengyel Ági, aki bár odahaza már szép sikereket ért el, az együttes nagyjövőjű fiataljai közé számít, valamint Mersits Lajos, kinek tehetsége a látottak után már nem kétséges , és utánuk a legkisebbek. Solymossy gyermek növendékei, kik közül Oláh Eszter és Nagy Györgyi miniatűr „Hejre Kati”-ja a műsor legbájosabb részét adta. Dicséret illeti még Zsolnay Kálmán együttesét a figyelemmel és érzéssel-szolgáltatott kísérőzenéért.

A legnagyobb elismerés azonban Solymossy Kálmánt illeti, aki törhetetlen hittel és kitartó munkával az együttest megteremtette, táncait kreálta és betanította és lehetővé tette a magyarság és a magyar név számára a feledhetetlen, szép estét.   – Jegyző – (aláírással) „    

            Talán ez a cikk a Prahrani szereplésről megéteti azt, hogy mit hozott Solymossy Kálmán a Melbourne magyarságának. Ezt csak azok tudják, akik ott voltak és részt vettek valamilyen formában a próbákon, előadásokon és összejöveteleken. Köszönet érte Kálmánnak, amit soha el nem felejtünk.

és most végezetül – képek a táncosokról, akik elkezdték a híres műsor-sorozatokat

 Solymossy Kálán, a Sydney-i előadás sorozat után tudását és kitartó munkáját Balett iskolákba fektette, és ezzel fedezte megélhetését, terjesztette hírnevét, és ahogy azt ő mindig mondta: a tánc az én életem, az egyetlen út a jövőm felé. A további életét és lépései lehet olvasni az ő saját életleírásaiban.

Az 1956-os magyar forradalom 50 éves évfordulója alkalmából Kálmán kitüntetést kapott  a forradalomban részvételének elismerésért. A kitüntetést Bánkuty Géza adta át a Bocskai teremben - a meghívottak társaságában - 2006 November 23-án

Sajnos utolsó éveit visszahúzódva a közélettől élte, de mindez nem változtat azon, hogy ő mint a könyv is említi: magyar volt, aki által előbbre haladt a világ.... NYUGODJÉK BÉKÉBEN!

Megemlékezés Solymossy Kálmánról!

Október 26-án délután 1 órai kezdettel a Melbourne-i Magyar Központ Könyvtárában emlékeztünk meg Solymossy Kálmáról – aki Augusztus 23-án adta vissza lelkét teremtőjének. A könyvtárszobában felállított képes kiállítás méltatta Kálmán Melbourne-i működését, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc mozzanatait képekben, amiben ő is szerepelt és részt vett. A kiállított képek között szerepeltek az indulás képei, nagy sikerei, amelyek elindították az ő balett-mesteri és oktatói pályájára. A képek mellett sok olyan tárgy volt látható, amelyek Kálmán személyes tulajdona voltak, kitüntetések, oklevelek és sok-sok kép a nevezetes pályafutásáról.

Többen megjelentek a régi-táncosok és a régi közönségből – megjelentek felesége Elizabeth testvérei – valamint régi balett táncosok, akiket Kálmán tanított.

Köszönetet kaptunk a megemlékezésért, és az emlékezésnek nincs vége, mert Kálmánra emlékeztető kitüntetései és képei a Könyvtár tulajdonába szállt át – és a jövőben látogatói a könyvtárnak emlékezni fognak rá. Ő kiérdemelte ezt, amit tett a Melbourne-i magyarság érdekében.

Pár kép a megemlékezésről....