WEB - ÚJSÁG

 Ausztráliai Kisújság

 

KÖSZÖNTÜNK 2024
Köszöntjük a Márciusban névnapjukat ünneplő magyar honfitársainkat!

Marc0242

Minden kedves magyar honfitársamnak kívánok minden jót és elképzelhetőt a 2024-es évben. 

 

Végre elindult a Magyar élet itt Melbourneben. Megálltak a korlátozások! 

 

 

 

 

 

ÉV VÉGI ÉS JÖVŐ ÉVI GONDOLATOK!

Ez 2021-re és 2024-re is érvényes!

Magyarságunk reális méltatása – ahogy ORBÁN VIKTOR látja!

MEG KELL VÉDENÜNK A KERESZTÉNY KULTÚRÁT
Írta:OrbánViktor
A keresztény világ nagy ünnepét, Krisztus urunk születését várjuk. A várakozás csöndjében följebb emeljük tekintetünket, eloldódunk a hétköznapi gondoktól, tágabbra nyílik a lélek horizontja. Ebben a különleges állapotban végezhetjük el az év végi számvetést, és gondolhatjuk újra, hogy mi dolgunk lesz a következő évben a világon.
Mi, európaiak – bevallva, bevallatlanul, tudottan vagy tudatlanul – Krisztus tanítása szerint berendezett kultúrában élünk. Ideidézem Antall József néhai miniszterelnökünk ismert mondását: Európában még az ate­ista is keresztény. Mi, magyarok joggal tekintünk magunkra keresztény nemzetként. Anyanyelvünk, amelyen keresztül megértettük és alakítottuk a valóságot, nem rokonított egyetlen más európai nemzettel sem. Ennek értékes következménye is van.
Babitstól tudjuk, keletről hozott jellemünk és a keresztény nyugati kultúra találkozásából született a magyar szellem. S abból pedig a magyar világlátás és észjárás, tehetjük hozzá. De sok nehéz­séget, értetlenséget, magányosságot és időnként az idegenség életérzését is okozta. Mindazonáltal keresztény mivoltunk, élő hitünk megtartott ezer esztendőn át Európa közepén. Ezért vállalhatjuk mind a mai napig anyanyelvű kultúránkat, és büszkék vagyunk arra, hogy nemzetünk évezredes teljesítményével hozzájárultunk Európa fölemelkedéséhez.
Márk evangéliuma szerint Krisztus második parancsolata így hangzik: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Mostanában sokat emlegetik Európában ezt a krisztusi parancsot. Azt akarják ezzel szemünkre hányni, hogy bár kereszténynek valljuk magunkat, mégsem akarjuk, sőt nem is engedjük, hogy más földrészről érkező milliók betelepülhessenek Európába.
Elfelejtkeznek azonban a parancsolat második feléről. Márpedig a tanítás két részből áll: szeretnünk kell a fele­barátainkat, de szeretnünk kell önmagunkat is. Önmagunkat szeretni azt is jelenti, hogy vállaljuk és óvjuk mindazt, amik és akik vagyunk. Önmagunkat szeretni azt jelenti, hogy szeretjük hazánkat, nemzetünket, családunkat, a magyar kultúrát és az euró­pai civi­lizációt. Ezek között a keretek között kibontakozott és bontakozhat ki újra és újra a mi szabadságunk, a magyar szabadság.
 
Évszázadokon át úgy éltünk, hogy tudtuk: a magyar szabadság egyben Európa szabadságának is záloga. Ezzel a küldetés­tudattal álltuk a sarat az Oszmán Birodalom hódításakor, ez adott kardot Petőfiék kezébe, és ez adott bátorságot a pesti srácoknak is. Alaptörvényünk így mondja ezt: „Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette. Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét.”
Amikor meghúzzuk önazonosságunk határait, akkor a keresztény kultúrát jelöljük meg büszkeségünk és fenntartó erőnk forrásaként. A kereszténység kultúra és civilizáció. Benne élünk. Nem arról van szó, hányan járnak templomba, vagy hányan imádkoznak őszintén. A kultúra a mindennapok valósága. Ahogy beszélünk, viselkedünk egymással, amilyen távolságot tartunk egymástól, ahogy közeledünk egymáshoz, ahogy belépünk ebbe, és ahogy eltávozunk ebből a világból. Az európai emberek számára a keresztény kultúra határozza meg hétköz­napi erkölcseinket. Határhelyzetekben ez ad nekünk mércét és irányt. A keresztény kultúra igazít el bennünket az élet ellentmondásai között. Meghatározza fölfogásunkat az igazságosság és az igazságtalanság mivoltáról, a férfi és nő viszonyáról, a családról, a sikerről, a munkáról és a becsületről.
A mi kultúránk az élet kultú­rája. Kiindulópontunk, életfilozófiánk alfája és ómegája az élet értéke, minden személy Istentől kapott méltósága – enélkül az „emberi jogokat” és hasonló modernkori képződményeket sem tudnánk érté­kelni. Ezért is kérdéses számunkra, vajon exportálhatók-e másfajta pillérekre épült civilizációk életébe.
Az európai élet fundamentumai most támadás alatt állnak. Az euró­pai élet magától értetődősége került veszélybe; azok a dolgok, amikre nem kell reflektálni, csak cselekedni kell őket. A kultúra lényege éppen abban áll, hogyha nem magától értetődő, mi, emberek elveszítjük a fogódzóinkat. Nem lesz mibe kapaszkodni, nem lesz mihez igazítani az óránkat, és tájolni az iránytűnket. Függetlenül attól, hogy járunk-e templomba vagy sem, s ha igen, melyikbe járunk, nem akarjuk, hogy a szentestét csak behúzott függönyök mögött ünnepelhessük, nehogy megsértsük mások érzékenységét.
Nem akarjuk, hogy a karácsonyi vásárainkat átnevezzék, azt meg végképp nem akarjuk, hogy betonkockák mögé kelljen hátrálni. Nem akarjuk, hogy megfosszák gyermekeinket a Mikulás- és angyalvárás örömeitől. Nem akarjuk, hogy elvegyék tőlünk a feltámadás ünnepét. Nem akarjuk, hogy aggodalom és félelem kísérje az ünnepi istentiszteleteinket. Nem akarjuk, hogy az újévet köszöntő tömegben zaklassák asszonyainkat, lányainkat.
Mi, európaiak, keresztények vagyunk. Mindez a miénk, így élünk. Számunkra eddig természetes volt, hogy Jézus megszületik, kereszthalált hal érettünk, majd feltámad. Ünnepeink számunkra magától értetődőek, és azt várjuk tőlük, hogy értelmet adjanak a hétköznapjainknak. A kultúra hasonlít az emberi test védekezőrendszeréhez: amíg működik, addig észre sem vesszük. Akkor tűnik fel és válik fontossá számunkra, amikor meggyengül. Amikor kereszteket kiretusálnak, amikor II. János Pál pápa szobráról el akarják távolítani a keresztet, amikor azt akarják, hogy változtassunk ünnepeink rendjén, akkor minden jóérzésű európai polgár felhördül. Azok is, akinek keresztény­sége – ahogy azt Juhász Gyula telibe találta – „csak szenteltvizes pogányság csupán.” De még az is, aki, mint Oriana Fallaci, „ateista keresztényként” félti Európát.
Ma életünk, világberendezésünk alap­jait célozza a támadás. Euró­pa immunrendszerét szándékosan gyengítik. Azt akarják, hogy ne azok legyünk, akik vagyunk. Azt akarják, hogy váljunk azokká, akik nem akarunk lenni. Azt akarják, hogy keveredjünk össze más világból érkezett népekkel, és az összekeveredés problémamentessége érdekében változzunk meg. A karácsonyi gyertyák fényénél jól látható, hogy amikor a keresztény kultúrát támadják, akkor Euró­pa megszüntetésére is törekednek. El akarják venni tőlünk a saját életünket, és valami olyanra akarják cseréltetni velünk, ami nem a mi életünk. Az ed­digi életünkért cserébe egy új, felvilágosultabb életet ígérnek. Ez azonban utópia, nem a valóságos életből, hanem elvont, absztrakt filozófiai okoskodásból párolták le. Az utópiák álmok, amelyek lehetnek csodálatosak, ezért vonzók, de épp olyan kuszák, kiismerhetetlenek, homályosak és értelmetlenek, mint az álmok. Nem lehet bennük sem élni, sem eligazodni.
Nem állíthatjuk, hogy a keresztény kultúra a legtökéletesebb. A keresztény kultúrának éppen ez a kulcsa: tudatában vagyunk a tökéletlenségnek, a saját tökéletlenségünknek is, de megtanultunk ezzel együtt élni, ebből ihletet meríteni és felhajtóerőt nyerni. Éppen ezért törekszünk évszázadok óta mi, európaiak, arra, hogy jobbá tegyük a világot. A tökéletlenség adománya ugyanis éppen abban áll, hogy van lehetőségünk javítani. Ezt a lehetőséget is el akarják venni tőlünk azok, akik egy szép, új, kevert világ ígéretével most le akarják bontani mindazt, amiért őseink – ha kellett – a vérüket is adták, és amit nekünk éppen ezért kötelességünk örökül hagyni.
Egy időre feledésbe merült, de manapság egyre gyakrabban hallom újra, hogy az Európai Unió alapító atyái hatvan esztendővel ezelőtt megjelölték az irányt. Európa keresztény lesz, vagy nem lesz, mondta Robert Schuman. A 2017-es év történelmi feladat elé állította az európai országokat. Az európai szabad nemzeteknek, a szabad polgárok által választott nem­zeti kormányoknak új feladatuk adódott: meg kell védenünk a keresztény kultúrát. Nem mások ellenében, hanem saját magunk, családjaink, nemzetünk, országaink és a „hazák hazája”, Európa védelmében.
2017-ben azt is láthattuk, hogy az európai országok vezetői különbözőképpen állnak a feladathoz. Vannak, akik szerint ez a probléma nem létezik. Mások úgy vélik, hogy ez maga a haladás. Megint mások az önfeladás útjára léptek. Vannak olyanok is, akik ölbe ejtett kézzel várják, hogy majd valaki megoldja helyettük ezt a feladványt. Magyarország ezeréves történelme bizonyítja, hogy mi nem ilyenek vagyunk. Mi más utakon járunk. A mi kiindulópontunk mindig is az volt, hogy jogunk van a saját életünkhöz. És amikor volt erőnk hozzá, akkor meg is védtük ezt a jogot. Ezért dolgozunk évek óta azért, hogy Magyarország megerősödjön, és végre ismét a saját lábára állhasson.
A 2018-as évre tekintve annyit mondhatunk, hogy amíg a nemzeti kormány áll az ország élén, addig okosan, szelíden, de megalkuvás nélkül dolgozunk azért, hogy hazánk keresztény kultúrájú és magyar ország maradjon. És mindent megteszünk annak érdekében, hogy Európa is megmaradjon európainak.
Boldog karácsonyt mindenkinek!

 

Ahogy már ezt elmondtam és látható az 2016-évnyitó írásomban (olvasható ezen a lapon, lejebb) - ami a 2017-es évre is érvényes lesz: 

Hat tárgykör lényegesen befolyásolja majd a jövő életünket, rövid és hosszútávra nézve. A "világ" és az "életünk" szó mindenkit érintő jelentősége azt mutatja, hogy senki sem kivétel. Sem ország, sem egyén mindenki szorosan hozzá van csatolva a jelenhez és az emberiség jövőjéhez. Ebből egy pár következtetést szeretnék leszűrni:

  1. Ne képzelje senki azt, hogy ha más nem tartja be a közviselés által kiszabott és kért szabályzatot, akkor miért kelljen nekem?
  2. Az energia felhasználását okozó változásokat próbálom csökkenteni, ahogy csak lehet. Már csak azért is, hogy a természetes életformát diktáló erőkből élhessünk, és ne kelljen káros energiaforrások után néznünk. (Atom energia helyett - napenergia felhasználása!)
  3. Tessék tudatosan gondolkozni, és a lehetőségeket felhasználva, minél erősebben hallatni hangunkat (a kis emberek hangját) a katasztrófális változások elkerülése végett.

 A fentieket megszívlelve, mi magyarok itt is (Melbourne) és otthon is hozzá járulhatunk az emberiség jövője kialakításához!Mégegyszer B.U.É.K.

A szerkesztőség nevében: Szeverényi László.

A Komputer Klub tagságának Internetes elérhetősége a Kisujság Web-lapján van:

A tagok a "Tagságnak" cím alatt tudnak bejelentkezni és értekezni, mint azelőtt. 

További érdeklődés a (03)9879 8204 telefonszámon.

 

Ez pedig az egész évre  szól ....nem felejtjük el.....amíg élünk! 

 

1956 OKTÓBER HAGYATÉKA…

 

            Immár a 60-ik októbert töltöm el távol a hazától. Minden évben újra ébred bennem a gondolat; - mit is akartunk mi 56-ban? – hová jutottunk? – hová fog vezetni az út hazánkban a jövő felé?

A tény az, hogy már 1956-ban a gondolat megszületett az európai unióról, - de ez csak másodrendű dolog volt a szabadság és függetlenség megszerzése után. A sok pesti srác szívből énekelte a „..jólétben, független szép Magyarország nyer ma csatát…” buzdító dalt.

          Hová is jutottunk? A „szabadság” ami fokozatosan eljutott népünkhöz, és milyen életviszonyokat, „szabadságot” teremtett népünknek?

Mást jelent annak, aki régen várta a szabad beszéd és megnyilvánulás hajnalát, - mást jelent annak, aki a „régi” rendszert még ma is „helyes útnak” tartja – mint nyugat ellenes dogmákkal átitatva nem ismer mást. Más jelent az emigrációba szorult régi és új magyaroknak. Mást jelent azoknak, akik még mindig 50 – 60 évvel ezelőtti életüket élik és gondolkoznak, - és nagyon mást jelent annak a generációnak, akik már itt születtek emigrációban, akik a felszínen játszódó „propaganda világ” áldozataiként, mindent tényekkel indokolva hirdetik megváltozhatatlan formáit….

            Egy bizonyos; a világon nincs sok megelégedett magyar ember!

          Megosztódottságunk átkai mellett, szeretném az olvasók figyelmét felhívni a világ problémáira, amelyek minket is érint, és alkalmazkodnunk kell, ha nem akarjuk nemzetünk, magyar mivoltunk és nyelvünk pusztulását otthon és világszerte!

          Tudósaink, akik között nagyon sok magyar ember szerepel – hat (6) jelentős területet sorolnak fel, ami befolyásolja a Földünk létezését a jövőben, és ezzel a földön való életünket mindannyiunknak.

Ez a hat tárgykör a következő:

1. A fizikai változások a Föld felszínén és a körülötte lévő levegőrétegen;

2. Az emberi népesedés kérdése;

3. Az élettani újdonságok és változatosságok befolyása az emberiségre;

4. Az emberek kulturális elemeinek változása;

5. A tudomány fejlődése;

6. Kutatások a szárazföldön, tengerben és az űrben.

Előreláthatólag, ez a hat terület fogja vezérelni „globális” életünket, és ezektől függően fog társadalmunk alkalmazkodni - vagy semmibe venni ezeket a változásokat – vagy még rosszabb esetben szembe szállni velük, s befolyással lehetnek majd magyar jövőnkre otthon és az emigrációkban is.

          Mi tehát a járható út?…

Próbáljon meg minden magyar - akár otthon, akár hol is él a világon – a realitás légkörében élni! Előre nézve, megfontoltan a múltból tanulva, összetartva, tervezni és építeni a jövőt.

Legyünk megértők; - minden embernek lehet igaza, attól függ, milyen szemszögből nézi a dolgokat!

Tanulj, hogy taníthass, - vagy legalább is ne maradj le az élet és tudomány vívmányaitól. Minél többet látsz, hallasz – tapasztalsz, s azt a helyes keretek közé téve, vehetsz magadnak irányt és célt.

Ne felejtsd el, nem vagyunk egyedül a földön, - és ha békében, egyetértésben akarunk élni, alkalmazkodnunk kell embertársainkhoz!

Egy valami biztos, ha nyelvünket meg tudjuk tartani és ápolásával megszerettetjük azt gyermekeinkkel, ez fog bennünket megtartani magyarnak!

Rajtad, rajtam és minden magyartól függ, hogy milyen eredményt érve tartjuk meg magyar közösségeinket, átadva hagyományainkat, tapasztalatainkat és nyelvünket a következő generációknak!

                                                                                                                                     Szeverényi László.

 

Szeptember egyetlen piros betűs ünnepe – Apák napja!

Szeptember a naptári év kilencedik hónapja, amelyet Szent Mihály havának is nevezünk. Ez a változások hava földünk mindkét oldalán. Itt Ausztráliában kifelé haladunk a télből, otthon pedig a nyár végét jelenti. Ausztráliában a tél leginkább az otthoni őszhöz hasonlítható, amikor csak a hegyekben esik a hó, és a városokban inkább az esőzés és szeles idő a jellemző. Nemrégen azonban olyan nagy esőzések voltak Ausztrália északi és közép területein, hogy nagy károkat okozó „vízözön”, árvíz pusztított legfőképpen Queensland fővárosában, Brisbane-ben. Ezek a szélsőséges időváltozások – szárazságról árvízekre átcsapongó időjárás jellemzi Ausztráliát, és ebbe bele kell nyugodnunk, hiszen mi is ehhez a világhoz tartozunk!

           Szeptember azért reményt is ad az itteni tavasz és nyár közeledésére. A virágzó gyümölcsfák, új hajtások a virágos kertekben, megindul és nő a fű a ház körül, amit szaporán kell vágni, hogy szép legyen a környék. De ez azt is jelenti, hogy pár hónap mulva szidhatjuk a borzalmas ausztráliai hőségeket.

Otthon, Magyarországon más a helyzet. A nyár vége, az ősz kezdete, aratás, betakarítás, a szüret jellemzi ezt az időszakot. És persze a gyerekek, visszaérkeznek a nyaralásból, - kezdődik az új iskolaév. Nem tudom, de több mint valószínű, hogy most is még a Mamák, Papák kézen fogva viszik a kisebbeket, a nagyobbak, már magukban mennek megtalálni régi barátaikat, osztálytársaikat elkezdeni egy újév reményteljes napjait.

           Csak hosszú évek múltán, amikor már magunk is felneveltük gyermekeinket gondolunk vissza azokra az időkre, amikor a mi szüleink vállalták a felelőséget a jövőnkért, boldogulásunkért. Ez a szülők feladata – és ez nem sokat változott a történelem folyamán – csak néha könnyebb vagy nehezebb körülmények között biztosították családjuk megélhetését. Ezeket a nehéz körülményeket mi, akik a háború után nőttünk fel, a politikai helyzetünk miatt – mi nagyon is jól tudjuk és értékeljük. Sok Édesapa, az enyémmel együtt nehéz körülmények között nevelt fel minket. Talán azért is hiszem, és többször is visszatérek rá, hogy az Apák napját piros betűs ünnepnap – és nekem az is marad, amíg élek.

            Az én Édesapám értékét, még gyermekfejjel is felismertem – 1948 tavaszán – egy Anyák-napi iskolai rendezvény alkalmából – kérésemre – én szavaltam ezt a verset:

                                                            Az én Apám homlokán ráncok ülnek,

                                                            Vállára súlyos gondok nehezülne.

                                                            Mindig korán kel és mindig későn fekszik,

                                                            Sohasem pihenve, dolgozik napestig.

                                                            Ó mennyit küzd, és milyen sokat fárad,

                                                            Sok pénz, sok kenyér kell egy kis családnak

                                                            Ruha, cipő kell – ő megszerzi mindezt

                                                            Az én jó Apám nagyon szeret minket.

                                                            Az ő nevét könnyes imában áldom,

                                                            Az én Apám a legjobb a világon.

Ez a vers 1948. Május 9-én hangzott el a Marcibányi-téri iskolában, Budapesten.

Most amikor világszerte a családjukért fáradozó Édesapákat, és a már „nyugdíjba” vonult Nagyapákat köszöntjük, jusson eszünkbe a múlt. Ne felejtsük el Apáinktól kapott intelmeket, jó tanácsokat, követve példájukat. Adjuk tovább a fiataloknak, amit mi kaptunk örökségbe. És kérem a mai fiatalságot, hogy becsüljék meg és szeressék az Édesapákat!

                                   Szeverényi László.

 

 

ANYÁK NAPJA MÁJUSBAN…

(ezt nem lehet kitörölni!) 

Ez a nap a világ minden Édesanyjának nevezetes napja, de mi magyarok külön kiemeljük a magyar Édesanyákat, mint a magyar történelem és fennmaradás biztosítóit.

Ők azok, akik világra hoztak és felneveltek generációkat, korok vezetőit, egyszerű kitartó embereit, harcosait, hőseit és mártírjait. Hivatásuknak eleget téve a haza előmenetelét szolgálták. A magyar történelem megemlékezik, és nem felejti kiemelkedő női személyiségeit Zrinyi Ilonát, Dobó Katicát, Szent Erzsébetet és a többi névtelen hőt, akik áldozatos odaadással mutattak példát a magyar nép küzdelmei során. Becsülni és tisztelni kell őket.

Hosszú évszázadokon át, anyai feladatnak tartották és kiváló odaadással nevelték gyerekeikbe a hazaszeretet, vallásosságot és az emberi jóérzést megkövetelő felebaráti szeretetet. A család minden tagját mindig jóra és türelemre, fegyelmezett magatartásra intették.

            A nemzeti érzelmeiket átadták az új nemzedékeknek, gyermekeiknek dalokban, táncokban és népi vonatkozású hagyományokban.

 A gyönyörű magyar motívumú hímzések, terítők, kézimunkák és kerámiai díszítések, a népviseletek sok féle vidéki változata, mind a magyar anyák érdemeit jelképezik.

A magyar ételek a sok száz éven át változó világhíres konyhák, mind a magyar

anyák rátermettségéről, találékonyságáról adnak tanúságot. Mind ezeket nemzedékről nemzedékre átadva, a mai napig fenntartották és továbbadták a soha meg nem szűnhető magyar nemzeti hagyományokat.

 A magyar Édesanyák szerepe – itt az emigrációban – kissé megnehezedik, sőt néha meg nem oldható problémákkal viaskodik. A „modern” nyugati „szabad” világ súlyos terheket helyez a magyar, - de mondható, hogy minden Édesanya vállára.

A modern világ új feladatok elé állítja a nőket, akár anyaság előtt állnak, vagy már gyerekek, ellátásáról kell gondoskodniuk. Az új világ „szabadságot”, „függetlenséget” és „önállóságot” nyújt a nőknek, ami nehezen halad párhuzamosan a családi élet esztétikájával. Ma már közel állunk ahhoz, hogy a leendő anya választja meg gyermeke kinézését, tulajdonságait, képességi hajlamait stb…

Egy Édesanya mindig a legjobbat és legszebbet kívánja gyermekének, születése előtt és születése után is. A körülményektől függ, hogy mennyire sikerül ezt megvalósítani.

A mai édesanyák feladata az, hogy szilárdan ragaszkodjanak a családi eszmék megtartásához.

 Köszöntünk minden Édesanyát, aki ebben a szellemben él és neveli családját a Kisújság Szerkeszősége nevében Szeverényi László.

 

  

 

és

 

 

Magyar Húsvét Ausztráliában...2016-2017-2018 és 2019

            Húsvét jelentősége a hagyományok és vallási tanítások szerint is a megújulás, a feltámadás ünnepe. Természetesnek tartjuk, már megszokás miatt is, hogy karácsony után a legnagyobb ünnep a húsvét, - vallási jelege: Krisztus feltámadásának emlékére tartunk évről évre. Az egész világon, de főleg Európában a tavasz, az új élet köszöntése ez az időszak. Nagypéntektől, húsvét hétfőig minden keresztény országban, így Ausztráliában is, hivatalos „piros betűs” munkaszüneti ünnep-nap a húsvét.

            Minden magyar lakta helyen, a világon, így Ausztráliában is a népszokásokat megtartva, és a vallási szertartásokat beleértve az emigrációban élő magyarság felkészül az ünnepekre. Ilyenkor a sonka, kalács és tojás fogyasztása különbözteti meg a húsvétot a többi jellegzetes vallási ünnepnaptól. A hagyományos tojás és a nyúl jelképezi és elválaszthatatlan szimbólumai a húsvétnak. Hogy miért? A választ a népi hiedelmekben kell keresnünk. A tojás ősidőktől az eredet, a termékenység, a születés és az újjászületés jelképe. Hasonló a tojáshoz a szapora nyúl, az is a termékenység, a születés és a tavasszal újjászülető természet szimbóluma.

            Itt Ausztráliában a népszokásokat megtartva, húsvéthétfőn a fiú-gyerekek, na meg az „öregebb” fiú-gyerekek a családokból elindulnak felkeresni a leány tagjait a családoknak, ismerősöknek. A „locsolkodás”, mint régi hagyományos népi szokás, - apáról fiúra szállt kitudja mióta. A jó egészség és a hosszú élet reményében a jókívánságok mellett, a locsolási ceremónia mostanában többnyire megvendégeléssel jár együtt. A fiatalabbak „piros tojás” (vagy pénz) jutalmat az idősebbek pedig megerősítve a családi és baráti kapcsolatokat mutatnak jó példát a fiataloknak.

            Gyermekeinknek, unokáknak a jelképes tapsifüles vigye a sok szép piros tojást, ajándékot, fejlődésük és gyarapodásuk minden magyar család boldogságára.

           

a WEB -újságon is!

 


 

Köszönti az olvasóit, barátait és támogatóit az újév alkalmából - Boldog Új Évet Kivánok Mindenkinek

 

KÖSZÖNTÜNK 2016

 

Eltelt egy év, hogy a WEB-ujság működésbe jött!

 

A Beköszöntő után – mérlegeljük, milyen volt az elmúlt év – a Kisújság által megnevezett változások eljöveteléről:

 

A HAT JELENTŐS JELENSÉG ami befolyásolja a világ változását, a múlt évi felsorolás szerint, a jövőre is érvényes, de a sorrend megváltozott – legalább is az én belátásom szerint.

 

  • Az első helyre tenném az „emberi népesedés kérdését” – tulajdon képpen, minden e körül forog. A föld lakosságának száma meghaladja a 16 milliárdot és állandóan növekszik. A népesedés aránytalanul nagyobb azokban az országokban és világrészeken, ahol az életforma és általános megélhetési lehetőségek a legalacsonyabbak. Elvárják, hogy a világ többi országa, ahol az életkörülmények jobbak (hosszabb idők felépülése következtében) segitsenek rajtuk. Ehhez hozzájárul az a tény, hogy a hírszolgálat már annyira fejlett, hogy mindent tudnak – és az „emberi jogok alapján” elvárják, sőt követelik a segitséget. Pláne azok a szerencsétlen emberek - akik a háboruzás által érzik magukat visszaszoritva – keresnek egy „jobb világot”. A népesedés kérdése felhoz problémákat, amiket nagyon nehéz egyszerüen megoldani. Az igények nőnek – az egész világon az újabb generációkkal – és az igények kielégitése csak úgy történhet, ha a „termelést” megnöveljük minden téren. Ez a növekedés hozza maga után a világ minden táján történő maximális vagy túl-termelást – energia felhasználást. Szerintem ez okozza a második változást hozó megálapitást:
  • A fizikai változások a Föld felszinén és a körülötte levő légtérben – a földi javak előállitása – ami most a globális mértékben folyik nem tud lépést tartani a népesedéssel.

 

Hiában jönnek össze az okos emberek – megtárgyalni a föld hőmérsékletének lelassitását, mert a lassitás a jelenlegi népességre vonatkozik – és egyre nő ahogy a népesség – és az eddigi problémákat okozó károk hatnak a világra. A már jelentkező globális károkat okozó időjárás – visszavonhatatlan károkat okoz már is a világ legtöbb országában. Ez persze az anyagi részeket is befolyásolja – globális viszonylatban. Érdekes, amit még nem hallottam a tudomány oldaláról – hogy mennyire befolásolhatja a hőmérséklet emelkedés a tengerek párplgását – ami következtében vannak a nagy esőzések és szélviharok – elképzelésem szerit így lehet. Ha igaz, ezt megállitani nem nagyon lehet – és egyre növekedni fog.

 

  • Az élettani újdonságok és változatosságok befolyása – a következő tényező. A technikai fejlődés magával hozta – és továbbra is nagy szerepet játszik az emberek szellemi fejlődésében, valamint a média befojásolása az emberek gondolat világába. Akarva, az információ szolgálat olyan módon befolyásolja az embereket, ahogy azt a szolgáltató akarja. Egész ember csoportokat érinthet a rájuk irányuló tömeges agy-mosás. A magas-foku, kutatásokkal egybekötött tananyagok átadása a jövő generációnak oly módon történik, hogy az átadás technikája megakadályozza az alapvető józan ésszel való gondolkodás lehetőségeit. Az emberek könnyen vezethetők lesznek.
  • Az emberek kultúrális elemeinek változása – ahogy már emlitettem a befolyásolható ember könnyen hajlik a változások felé, ahogy azt a „média-irányitó” akarja. Ehhez hozzá jön még az is, hogy a médián keresztül látott és tapasztalt új életformák, amelyek tetszetősek egy emberi rétegnek (társadalomnak) – követni ohajtják.Ebböl ered azután a faji különbbségek kiegyenlitése – akarva, nem akarva, burkolt irányitással – ha érdek-csoportok úgy látják jónak. Most folyik egy ilyen fegyvertelen megszállása Európának, amelynek következményei még nem tudhatók – de biztos,hogy lesz a közel jövőben.
  • A tudomány és annak fejlődési foka befolyásolja az egész emberiség életét. A tudomány, ha megnézzük közelebbről – mindig a munka könnyitését és a lehető legnagyobb profitot hozó megoldásokat dolgozza ki. Sok minden gépesitve – automata eljárások bevezetése történik az egész világon. Ez a tény legjobban a dolgozó embereket érinti – akik sokan vesztik el munkájukat – és eltartottak közé kerülnek – eltartók helyett. A gazdasági életét befolyásolja országoknak az egész világon. Ez is sokszor terheli a segitőképességét sok előre haladott országnak. Tehát egyik oldalról segit – a másik oldalról káros a tudományos fejlődés az emberekre. Csak a befektetők járnak jól – de meddig?
  • A kutatások mértéke, a száraz földön , tengerekben és az ürben – persze ezekkel tudunk többet. Miről? A legtöbb kutatás eredménye mostanában az, hogy miket vesztünk el a földön – a haladás jelszava mellett – hogyan tudunk többet termelni a természet megváltoztatásával – hogyan éltek őseink, és mikor? – milyen messzire látunk az ürbe (aminek tudjuk, hogy nincs vége még eddigi jelentések szerint) A kutatások nagy része persze arra is irányul, hogy hogyan tudjuk meghoszabitani életünket – az orvosi tudomány vivmányain keresztül. Ez természetesen egy nagy eredmény – de ezzel ismét szembe kerülünk egy megnem cáfolható ténnyel. Az öregedő társadalom szaporodása. Egy új és tagadhatatlan fázisa korunknak – ami szintén terheli a gazdasági életét minden országnak a világon. Összefoglalva sok a teher – kevés a felesleg és a jóakarás biztositása a világ szegény népei felé.

 

   Ahogy már ezt elmondtam: 

 

Mind a hat tárgykör lényegesen befolyásolja majd a jövő életünket, rövid és hosszútávra nézve. A "világ" és az "életünk" szó mindenkit érintő jelentősége azt mutatja, hogy senki sem kivétel. Sem ország, sem egyén mindenki szorosan hozzá van csatolva a jelenhez és az emberiség jövőjéhez. Ebből egy pár következtetést szeretnék leszűrni:

  1. Ne képzelje senki azt, hogy ha más nem tartja be a közviselés által kiszabott és kért szabályzatot, akkor miért kelljen nekem?
  2. Az energia felhasználását okozó változásokat próbálom csökkenteni, ahogy csak lehet. Már csak azért is, hogy a természetes életformát diktáló erőkből élhessünk, és ne kelljen káros energiaforrások után néznünk. (Atom energia helyett - napenergia felhasználása!)
  3. Tessék tudatosan gondolkozni, és a lehetőségeket felhasználva, minél erősebben hallatni hangunkat (a kis emberek hangját) a katasztrófális változások elkerülése végett.

 A fentieket megszívlelve, mi magyarok itt is (Melbourne) és otthon is hozzá járulhatunk az emberiség jövője kialakításához! Mégegyszer B.U.É.K.

A szerkesztőség nevében: Szeverényi László.

A Komputer Klub tagságának Internetes elérhetősége a Kisujság Web-lapján van:

A tagok a "Tagságnak" cím alatt tudnak bejelentkezni és értekezni, mint azelőtt. 

További érdeklődés a (03)9879 8203 telefonszámon.

 

 

 

 

 

 

  

 


 

 

Szeptember egyetlen ünnepnapja

 

 

az Apák napja      

            A minap az egyik Melbourne-i TV állomás a gyereknevelés kérdéseivel foglalkozó, oktató programjában közölte, hogy a mai világban, amikor két egynemű szülő is létezik, ne Édesanya és Édesapa megnevezést használjanak, hanem Szülő egy (1) és Szülő kettő (2) legyen a hivatalos megnevezés. Ajánlották azt is, hogy az Apák napját el kell törölni, mert az "sex-megkülönböztető" értelemben rossz hatással van a gyermekre! Hová forog a világ?

Ez, ha más nem, de természet-ellenes, és csak mi, az emberiség tud ilyeneket kitalálni, és méghozzá reklámozva, nyíltan kultiválni.

Kérdezem én, hogyan éreznék magukat azok az Édesapák, ha hallanák ezeket a kijelentéseket, akik a történelem során annyit fáradoztak családjukért?

A nemi egyenlőség jelszava alatt nem lehet az apákat teljesen háttérbe szorítani. A technikai fejlődéssel elért mai életünk sem nélkülözheti az apai státuszt. Sőt, - talán most van a legnagyobb szükség az egyensúly megtartásához, - családnevelés és a harmonikus (természethez hű) életforma megteremtéséhez!

Csak az a gyermek tudja mit veszített gyermekkorából, akinek nem volt Édesapja. A sok árva gyermek tudja csak, hogy az élet mostoha volt hozzájuk, amiért nem adott nekik Édesapát. Ez természetesen kétszerezetten érinti a fiúgyermekeket.

A szülők feladata nem változott történelmünk folyamán, csak néha könnyebb vagy nehezebb volt eleget tenni kötelességeiknek a történelmi viszonyokhoz igazodva. Ez viszont a természetes életfolyamat alapja, amit elfogad és követ minden józan és jóakaratú magyarember.

            A természeti változások törvényszerűen észlelhetők világszerte. Szeptember hava a változások hava, földünk mindkét oldalán. Itt az Ausztráliai kontinens déli részén a tél leginkább az otthoni őszhöz, vagy kora tavaszhoz hasonlítható, amikor a csapadék többnyire eső formájában jelentkezik. Az hideg, esős szeles napok a hóolvadás idejére emlékeztetnek.

            Szeptember hava azonban reményt is ad a tavasz és a nyár közeledésére. A virágzó gyümölcsfák, új hajtások a kertben, és a hirtelen szapora fűvágások kicsalják a házaikba szorított lakosságot. Nemsokára kezdhetjük szidni a borzalmas ausztráliai hőséget.

            Otthon, Magyarországon más a helyzet. A nyár vége - az ősz kezdete, aratás, betakarítás, a szüret jellemzi ezt az időszakot. A tanulók a megérdemelt nyaralások után visszatérnek az iskolákba. Kezdődik a tanév. Mamák, papák kézen fogva viszik a kisebbeket, az öregebbek pedig nagy kedvvel keresik fel régi barátaikat, osztálytársaikat akár milyen is volt a múlt évi bizonyítvány.

Most amikor a családokért fáradozó édesapákat köszöntjük eszembe jut gyermekkorom sok kedves emléke. Soha nem felejthetem el az Édesapámtól kapott intelmeket, jó tanácsokat. Kérem a mai fiatal generációt, hogy becsüljék és szeressék az Édesapákat, Nagyapákat!                 

                                                                                                                                                                                                      Szeverényi László.

 

 

                                                                                                                                               

 

                                        

 

                                        

 

 

Ausztráliai Kisújság